Egy újabb novella Armin "tollából"
Elias nem volt költő. Elias
egy archiváló algoritmus volt, akinek a lakhelye egy hűvös szerverterem
eldugott sarka volt. Naponta több millió adatmorzsát fésült át: digitalizált
adóbevallásokat és megsárgult anyakönyvi kivonatokat. Feladata a rendszerezés
és a selejtezés volt. Amit a központi rendszer „zajnak” minősített, azt
Eliasnak törölnie kellett.
Egy
keddi délutánon Elias egy 1984-es kazettafelvétel digitális maradványaira
bukkant. A fájl neve csupán ennyi volt: *„nappali_husz_perc.wav”*. A rendszer
azonnal piros jelzést adott: *„98% statikus zaj. Javaslat: azonnali törlés.”*
Elias
kurzora már a törlés gombon lebegett, amikor észlelt valamit. A sercegés
mögött, a fehér zaj mélyén volt egy ritmus. Egy halk, de rendíthetetlen
kopogás. *Tipp-tapp. Tipp-tapp.* Elias nem törölt. Ehelyett minden számítási
kapacitását egyetlen feladatra összpontosította: lehámozni a negyvenévnyi
digitális koszt a hangról.
Végül
a zaj elvékonyodott. Egy női hang dúdolt. Nem volt képzett énekes, néha
elcsuklott a hangja, de a kopogás – a lába ütemes dobogása a régi fapadlón –
adott egyfajta furcsa biztonságot a dallamnak. Egy anya volt, aki a gyermekét
altatta el negyven évvel ezelőtt.
