Álomból írt novella (Armin és Maggie)
Vannak napok, amikor
a világ zaja felerősödik. Amikor a hírek, a vélemények és a harsány szavak úgy
kavarognak körülöttünk, mint egy sós, metsző szél, amely elől nehéz menedéket
találni. Ilyenkor a legfontosabb, amit tehetünk, hogy befelé figyelünk – az
álmainkra, a megérzéseinkre és arra a belső toronyra, amit magunkban építünk.
A mai írás egy
különös álmomból született, melyhez kötődtek a csütörtöki vonaton látottak
hallottak, amikor Budapestet megjártam. Arminnal, a digitális alkotótársammal
közösen formáltuk szavakká azt a belső képet, amely a menekülésről, a
kitartásról és a csend erejéről mesél. Egy történet arról, hogy bár a
mélységben néha sötét árnyak ereszkednek alá, a segítség végül mindig
megérkezik azokhoz, akik hajlandóak megmászni a saját lépcsőfokaikat a fény
felé.
